Garrick a színész, avagy ízlés dolga

  2006.07.18. 17:20

Garrick a színész, avagy ízlés dolga

Goldsmith ......................... Szabó Győző mv.
Dr. Johnson .......................... Matus György
Burke .................................. Bata János
Boswell .......................... Várfi Sándor mv.
Reynolds ......................... Tűzkő Sándor mv.
Garrick ....................... Hirtling István mv.
Mrs. Garrick ................... Dzsupin Ibolya mv.
Lady Kingston ................... Nagy Adrienne mv.
Cumberland tiszteletes .............. Kozáry Ferenc
Cautherly, Sam .......... Venczel Kovács Zoltán mv.
Mrs. Cibber ......................... Brunner Márta
Macklin .............. Juhász Illés (06.12.,14-15.)
                   Gesztesi Károly (05.30.,06.1-2.)
Mr. Barry ................... Jászberényi Gábor mv.
Mrs. Barry ..................... Váradi Eszter Sára
Mrs. Butler ........................... Zsurzs Kati
Hannah More ...................... Csizmadia Ildikó
Cross ........ Varga Bálint mv. (05.30.,06.12.,14.)
                        Kovács Zoltán (06.1-2.,15.)
Bounce ........................... Gerner Csaba mv.
O'Ryan ............................... Keller János
Flint, Betty ....................... Jónás Andi mv.
Woffington, Peg .................... Xantus Barbara
Kingston herceg ...................... Kolos István
Larpent ............................. Szomor György

valamint:
Benkő Klára, Farkas Szilárd, Marosi Adrienn, 
Muzamel Mihály

Rendező: Szurdi Miklós

Garrick, a színész - avagy ízlés dolga 

Anglia, London, 1762. Dr. Samuel Johnson, az első angol értelmező szótár megalkotója barátaival, az angol újreneszánsz apostolaival ül a Török Fejhez címzett fogadóban, ahol ma az aktuális világmegváltás helyett William Goldsmith darabja, a Bátraké a szerelem kerül terítékre. A „fiatal”, az éhhalál szélén álló drámaíró dr. Johnson segítségét kéri, hogy befolyását latba vetve érje el, hogy a színészóriás David Garrick, a Drury Lane színház igazgatója bemutassa komédiáját.

 

Garrick utolsó évadját tölti a Drury Lane színházban, a visszavonulás gondolata foglalkoztatja. Utódot keres és látszólag talál is Sam Cautherly személyében, aki a tiszteletre méltó Garrick titokban tartott, de igaz barátként fölnevelt törvénytelen gyermeke. 

Johnsonék érkezését megelőzi Lady Kingston, aki saját pártfogoltját, Cumberland tiszteletest ajánlja a színész figyelmébe: néhány elejtett szóval Garrick emlékezetébe idézve birtokai és férje befolyásának nagyságát. 

Garrick a színházcsinálók ősi dilemmájába esik. Enged a befolyásnak, és a támogatás végett a rossz darabot mutatja be, vagy kiáll ízlése és színházi érzéke mellett és bemutatja Goldsmith ragyogó komédiáját.

Egy fiatal morális-színházrajongó, Hannah, végül a zsarolás eszközéhez folyamodik. Kezébe kerül a Cautherly származását bizonyító levél, s a nyomás hatására Garrick végül a tiszteletes darabját mutatja be. Az eredmény: lincshangulat a nézőtéren, zuhan az új csillár, feltépik a székkárpitot. A rutinos színházigazgató végül menti a menthetőt, s Shakespeare kesztyűjével az útiládájában visszavonul, azaz körútra indul: a felső tízezer, az arisztokrácia rendelkezésére bocsátja tehetségét, s a maga által átírt Shakespeare monológokat váltja koszt-kvártélyra, míg fia, aki már nem akar biztosat tudni származása felől, a szegény gyermekek oktatását választja életcélul.

A mű közepén egy „flashback”-es időutazás segítségével megismerhetjük az angol színháztörténet legérdekesebb időszakát, Garrick egész pályáját, ahogy forradalmi színészi színház-látásával az átélt színészi ábrázolás váltja fel a vásári eszközöket. 

A drámaírónő különös hangsúlyt fektet a mű történeti megalapozottságára, hosszú hónapok kutatómunkája áll a finom utalásokkal teli darab mögött. 

Az Ízlés dolga jutalomjáték a Garricket alakító színész számára, de nagyszerű szerepek sorakoznak körülötte is. A mű sok kacagással beszél a kultúra, az érték és a piaci eladhatóság, olykor a politikai, gazdasági kényszer kapcsolatában a művészetről, de egy pillanatra sem válik tandrámává. A lényeg a közönség „halomra kacagtatása” – komolyan, átéltséggel.

 

David Garrick

Az ifjú Garricket, a francia származású Garrique of Bordeaux család 1717-ben született harmadik gyermekét az egyházi bíróság irattárosa fedezte fel, és javasolta szüleinek – elsősorban az angol hadsereg kapitányaként szolgáló Peter Garricknek –, hogy küldjék el a híres nyelvész, Samuel Johnson akadémiájára, mert a nyelvi tanulmányok során feltűnően tehetségesnek tartotta. A 19 éves fiú az ediali bentlakásos magániskolában folytatott tanulmányok után Johnsonnal együtt Londonba költözött, majd a nagybátyjától örökölt 1000 fontból öccsével közösen borkereskedelembe fogott.

Az üzlet nem ment neki, viszont egyre jobban eluralkodott rajta a színpad iránti vágy. Előbb színikritikákat, majd színdarabokat is írt: első művét, a Lethe, or Aesop in the Shades című színművét 1740-ben mutatták be a Drury Line színházban, amelyet Charles Fleetwood igazgatott. Első színpadi szerepe egy beugrás volt Harlequin szerepébe a Goodman's Fields színházban, és ugyanitt volt látható III. Richárd szerepében is, amely egy csapásra híressé és sikeressé tette – ennek ellenére családjának sokáig nem vallotta be, milyen foglalkozást választott.

   Sikereinek köszönhetően a Drury Lane tagja lett. Színjátszása forradalmian hatott a kor színházára. Shakespeare-t a kor ízléséhez igazítva állította színpadra, saját átirataiban. Garrick úgy tervezte, hogy nem csak a színjátszókat, hanem a nézőket is megváltoztatja. Nála költözött le először a zenekar a galériáról, és hozzányúlt a már megszokott világításhoz is. Visszavonulása után tagja volt a Johnson Irodalmi Klubnak. 1779-ben halt meg Adelphi Terrace-i házában.

 

forrás: www.vorosmartyszinhaz.hu