Bor, mámor, Provance
2006.12.10. 16:29
Bemutató dátuma: 2006. november 16.
A jóképű, pimasz és önfejű Max Skinner kötvénykereskedelemre specializálódott londoni bankár, aki legutóbbi sikeres pénzügyi tranzakciója eredményeként riválisai legnagyobb bánatára tekintélyes profitot vágott zsebre. Max sikere tökéletes összhangban van életfilozófiájával: "A győzelem nem minden - a győzelem az egyetlen!" Nem sokkal ezután Max üzenetet kap Franciaországból, melyben szomorú hírt közölnek vele: idős bácsikája, Henry jobb létre szenderült. Max, lévén Henry legközelebbi vérrokona, kizárólagos örököse vagyonának, többek között egy provence-i chateau-nak és egy szőlőskertnek, a Siroque-nak, melyen a nagybácsi jó harminc éven át gazdálkodott.
Max felkerekedik hát, hogy szemrevételezze a kastélyt és a birtokot, ahol gyerekkorában a nyári szünidőt töltötte kissé különc bácsikája társaságában. Miközben Max a helyi adottságokkal ismerkedik, cége vizsgálódni kezd finoman szólva kényes pénzügyi tranzakciói után, és felfüggesztik állásából. Most, hogy londoni jövője bizonytalanná vált, a fiatalember vonakodva bár, de belekezd az örökséggel kapcsolatos ügyek rendezésébe. Újra találkozik a birtok és a szőlő régi kezelőjével, Francis Duflot-val, aki immáron három évtizede vincelléreskedik a birtokon, és akire Max gyermekkori látogatásaiból jól emlékszik. Duflot életerőtől duzzadó felesége, Ludivine, a birtok házvezetőnője nagy szeretettel fogadja a felnőtt fejjel visszatért Maxot.
Max számára ekkor persze még korántsem egyértelmű, hogy valóban a dél-franciaországi élet-e az, amelyre mindig is vágyott. Felhívja hát legjobb barátját, a londoni ingatlanügynököt, Charlie Willist, hogy megérdeklődje, a chateau és a Siroque pincészet mennyit érhet a piacon. Charlie közli vele, hogy egy kis borgazdaság akár több millió dollárt is jövedelmezhet. Max eközben, megrészegülve a helyi színek és ízek kavalkádjától, hol önfeledten adja át magát a provence-i nagybácsi társaságában töltött nyarak színhelyén rá-rátörő emlékeknek, hol mesés ábrándokat sző provence-i jövőjéről, melyben persze a helyi kis étterem elbűvölő tulajdonosnőjének, Fanny Chenalnak is jut némi szerep. Az álom azonban egy csapásra szertefoszlik, mikor - hogyan máshogy? - váratlanul felbukkan Christie Roberts, a céltudatos és persze gyönyörű, fiatal kaliforniai lány, hogy közölje: ő az elhunyt nagybácsi törvénytelen lánya. A hír, már ha igaz, azt jelenti, hogy a magabiztos teremtés nem más, mint Max unokatestvére, a franciaországi törvények értelmében tehát a Siroque örököse.
Max gyanakszik, hogy Christie csak egy szélhámos, ezért alaposan kikérdezi a múltjáról. Miközben a birtok sorsáról vitatkoznak, nemcsak az derül ki, hogy a lány százszor többet tud nála a szőlőről és a borkészítésről, de az is, hogy Henry nagybácsi bora inkább csak lőre, mely az elképzelhető leghitványabb ecetet is alulmúlja. De ha ez így van, vajon miért ragaszkodik annyira Duflot a Siroque-hoz és a szőlőhöz? És hogyan lehetséges, hogy a birtok élvezhetetlen bora, melyből Max talál még jó pár üveggel Henry nagybácsi pincéjében, Fanny Chenal szerint évekkel ezelőtt ezreket hozott palackonként a feketepiacon?
|
|